"csupán emlék lesz belőled a két nagy szembogár...."

Vajon tényleg vigyáznak ránk fentről? Ha igen, elég rossz munkát végeznek.

Összefolynak a napok. Már elszürkült minden. Jó dolog dolgozni, magam tartom el, meg minden, de összhangú lesz tőle minden nap. Holnap is kelek reggel, és megyek adminisztrálni. Majd fáradtan hazamegyek, megkajálok, nézek egy filmet, elnyom az álom, és minden kezdődik előröl... Örülök, hogy Admirális legalább feldobja a mindennapjaim. :)

Jó volt horgászni menni. A Holt ág egyik kedvenc helyem a Nagyteveli víztároz
ó után. Tevelt a gyerekkorom tette oly kedvessé számomra, a Duna holt ágát pedig a szerelem. Itt ültünk és beszélgettünk, bent a belvárosban, és mégis a természet lágy ölén, mikor órán kellett volna ülnünk. Beszélgettünk, szerelmesedtünk, járunk. Együtt vagyunk, szeretünk.

Azt hiszem, végre megtaláltam azt az embert, akivel lenni akarok. Nem mertem elkiabálni eddig, több mint 8 hónapon keresztül, de most összeszedtem minden bátorságom végre, és jól meggondolva (nem úgy, mint az előző alkalmakkor, amikor csak a rózsaszín felhő beszélt belőlem), kijelenthetem, hogy IGEN. Szeretem.

"-Dani, te szerelmes vagy?
-Miért kérdezed?
-Csak válaszolj.
-Igen, az vagyok..." és nem kérdeztem mást. Ez nekem minden.