ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Elegem vaaaan!!!! Nem akarom már ezt!!! (mély levegő)

Álmos vagyok.

Új év.

Fogadalom: elmegyek pszichiáterhez.

frontinért sírva

Nem bírok helyrejönni, nem tudok kitőrni.

Talán így most jó lesz, ideiglenesen.

Hiányzik a mesterséges nyugalom, a kis pirulák, a semlegesség, az álmosság, mert most éber vagyok, mint még soha, kiélezve minden kis mozdulatra, minden egyes szóra.

hmhm

Kezdek kicsit megint bizonytalan lenni. Szerinte normális, hogy már nem úgy nézünk egymásra, mint mikor megismerkedtünk, szerintem túl hamar elkövetkezett ez a rész, amikor már csak függünk egymástól, de nincs meg a lángolás. Ő azt mondja szerelmes, én csak azt mondom szeretem. Nem vágyakozom utána, nem égek érte, természetes, hogy van. Már nincs semmi kihívás, hisz együtt élünk. Nem azért panaszkodok, hogy rossz sorom van, csak hiányzik valami leírhatatlan, valami megfoghatatlan belőle. Már nem tudok ÚGY nézni rá, már nem bizsereg a csókja helye. Már az is eltünt, amit annyira szerettem benne: hogy mellette felszabadultnak érezhettem magam. Nem csinálunk semmit, nem történik már semmi. Kiüresedett minden. Lehet bennem van a hiba, mert örülnöm kellene, hogy van, hogy az enyém. Lehet bennem van... Jobb lett volna, ha nem ismerem meg ennyire hamar, ha csak annyira ismerném, mint régen. Sok közös élményünk volt. Volt...
Júniusban vége lesz egy újabb korszakomnak. Túl leszek egy elég komoly időszakon, ami nem rólam szólt, csak arról, hogy ezt az időszakot elviseljem. Utána remélem sikerül visszarázódni.

Vele, vagy nélküle.

Forró tea

Itt a tél. Szeretem, sokkal jobban, mint a nyarat. Szeretem a hideget, a hópihéket, a fehér tájat, a forró teát, átölelni a didergő kedvesem. Az egyetlen dolog, ami irritál benne a kötelező közeledő ünnepek. Nem szeretem a stresszt ami vele jár. Nem szeretem, hogy hiába dolgozok, nem tudok ajándékot venni. Bár idén karácsonykor egy jó megoldást találtam: mindenki mézeskalács-házikót kap, vagy ha nem sikerül, mézeskalács elemeket, amelyekből akár egy mézeskalács házikót is össze lehetne állítani. Pont mint a puzzle, csak ehető. Őszintén megvallva, ez az eddigi legjobb ötletem. Olcsó, mert otthon vannak hozzávalók, praktikus, és megunhatatlan, mert mégiscsak édesség, szép, akár dísznek is jó, hja, és hagyományt is lehet vele teremteni, mert minden évben adhatom ugyan azt . (^^)
Max öcsémnek és kedvesemnek vagyok hajlandó ajándékot venni, de ez is csak édesanyám jóvoltából lehetséges, mert ha az én fizetésemből kellene állnom, akkor vagy lakbérre nem maradna, vagy csak üdvözlőlapot kapnának.
Kicsit antiszociális hangulatom van így a karácsony közeledtével. Nem szeretem hallgatni a sok embert, hogy nekik milyen csúcsszuper családjuk van, és hogy mennyire szeretik, hogy együtt a család, szeretet békesség, tömérdek kaja meg pia, meg ajándékok, juhú... Évek óta nem volt a fa alatt olya, ami :
1. nem valami fontos és mindenképpen számomra hasznos előre megkapott dolog lenne
2. nem valami olyan lenne, amit nagyon nem tudok "értékelni", és am nagyon nagyon nagyon nem tudok örülni neki
3. nem én választok ki...

Nem tudna valaki egy bevállt és jó mézeskalács recepttel meglepni esetleg? Kommentben is jó, köszi!

munkára fel!

"csupán emlék lesz belőled a két nagy szembogár...."

Vajon tényleg vigyáznak ránk fentről? Ha igen, elég rossz munkát végeznek.

Összefolynak a napok. Már elszürkült minden. Jó dolog dolgozni, magam tartom el, meg minden, de összhangú lesz tőle minden nap. Holnap is kelek reggel, és megyek adminisztrálni. Majd fáradtan hazamegyek, megkajálok, nézek egy filmet, elnyom az álom, és minden kezdődik előröl... Örülök, hogy Admirális legalább feldobja a mindennapjaim. :)

Jó volt horgászni menni. A Holt ág egyik kedvenc helyem a Nagyteveli víztároz
ó után. Tevelt a gyerekkorom tette oly kedvessé számomra, a Duna holt ágát pedig a szerelem. Itt ültünk és beszélgettünk, bent a belvárosban, és mégis a természet lágy ölén, mikor órán kellett volna ülnünk. Beszélgettünk, szerelmesedtünk, járunk. Együtt vagyunk, szeretünk.

Azt hiszem, végre megtaláltam azt az embert, akivel lenni akarok. Nem mertem elkiabálni eddig, több mint 8 hónapon keresztül, de most összeszedtem minden bátorságom végre, és jól meggondolva (nem úgy, mint az előző alkalmakkor, amikor csak a rózsaszín felhő beszélt belőlem), kijelenthetem, hogy IGEN. Szeretem.

"-Dani, te szerelmes vagy?
-Miért kérdezed?
-Csak válaszolj.
-Igen, az vagyok..." és nem kérdeztem mást. Ez nekem minden.

hospitalized

De jó is volt újból ott lenni az ismerős kórház falai közt, ahol életemből már 21 nap eltelt, ahol megmentették már az életem. Most csak egy kisebb beavatkozásom volt, csak egy apró tűszúrás, egy fecskendő, benne szteroid, egyenesen a fülembe, ami ki volt szakadva és begyulladt.