álmoskönyv

Nem aludtam jól, nem sokat, semmiképpen se eleget. Talán ezért is olyan tiszta, hogy VELE álmodtam... Már jó ideje nem gondoltam rá ennyit. Amint elhalványul a "friss" kép, tűnik elő az Ő arca, a mozdulatai, amikor még átölelt, ahogy akkor fogta a kezem. Azt hittem túl vagyok rajta, azt hittem elmúlt, de most megint előtűnt a mélyből. A mosolya, a szokásai, a tekintete... Lehet csak azért, mert többször beszéltem vele az elmúlt napokban, vagy nem tudom. Az arca vonalai halványan derengenek, mégis oly tiszták. Eddig azt hittem mindent jól csináltam, de összezavarodtam most...

Neil Gaiman: Amerikai istenek

• Árnyék és a lány egy autóban utazva a 13.ik részben

"- Én bármit képes vagyok elhinni – közölte a lány. – Még csak nem is sejted, mi mindent.

– Tényleg?

– Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle) , és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet. – Kifulladva elhallgatott."

Lassan letelik. Vasárnap délután itt lesznek, addig már csak ez az este, egy nap öcsémmel, egy nap anyuékkal, és itt is van. Nem tudom, várom-e. Most már annyira tökmindegynek érzem, hogy már fáj. Csak a blogom tart vissza a végleges megőrüléstől. Senkivel nincs kedvem beszélni, semmit nem akarok csinálni. A mai napot is szinte végig aludtam. Csak a konyhát raktam rendbe, és kész, ennyi volt minden, amit ma csináltam. Kimozdulni nem volt erőm, túl meleg van. Azt hiszem, jó, hogy öcsém itt van velem, van aki legalább visszaszól, ha én szólok hozzá, és nem nyávogás a válasz.

Nem vagyok jól. Nem is az zavar, hogy egyedül vagyok, hanem az, hogy nem otthon, és az, hogy ennek a magánynak vége lesz. Igen, zavar. Emlékszek még, milyen szerelmes voltam két hete, egy hete, és olyan rossz érezni, ahogy ez napról napra elhal. Már nem rémlik egyáltalán az arca, csak a hangját hallom mindig. Próbálom felidézni milyen is Ő, de nem megy. Utálom, hogy ennyire nem maradnak meg az emberek arcai bennem. Nem könnyű így a kötődés. Biztos vagyok abban, hogy távkapcsolatban nem tudnék élni.

Nem tudom mióta alakult ki nálam ez a szelektálás, az, hogy az arcok vonalait így elfelejtem, nem tudom, miért alakult ki nálam ez. Az igaz, hogy a sebeim így könnyebben, és gyorsabban gyógyulnak, de nagyon rossz, hogy képtelen vagyok a vonásokat megjegyezni. Előbb megismerem az embereket a hangjukról, mint az arcról pusztán. Ez eddig nem okozott komolyabb problémákat. Eddig. De ez alkalommal, nem tudom. Remélem neki van igaza, és ha újból meglátom beugrik minden, és onnan folytatjuk, ahonnan abbahagytuk 10 nappal előtte. Én nem bízok ebben. Remélek, de nem bízok. Ha érezné, amit én érzek most, megértene. Nem lehet pusztán egy hanghoz kötődni őszintén. Én erre képtelen vagyok...

Lesz ahogy lesz...

vége ennek a napnak is

30-as lettem! Boldog névnapot Dani! Tudom, elég fura "ajándék", de azt hiszem ez az, amit hasznos ajándéknak mondanak :D Ezen kívül van egy hasznos, és két félig hasznos ajándék, de nem mondom meg még mik, nem lövöm le a poént. Ha egy névnapért ennyit szenvedek, mi lesz még Dánielem szülinapján :D

Beértünk a célegyenesbe, már csak 4 nap, és újból karjaimba tarthatom Danimat :) Na jó, tudom, ez nem kicsit csöpögött most, de valahogy így van mégiscsak.

Holnapi program: komplett takarítás. Mosogatógéppől ki, szennyest be, szemetet ki, lakást felmos. Nem tudom miért, de ezzel is remélem, hogy gyorsabban telik el az a nap. A péntek még kérdéses, mit csinálunk, szombaton jönnek anyuék, és végleges takarítás, vasárnap meg csinálok fánkot, ahhoz hozatok pár hozzávalót anyuval szombaton. Jó lesz, az biztos. A napi étkezéseket még meg kell oldanom valahogy, mert anyagilag lenulláztam magam, és a hűtő kezd kifogyni... Holnap még maradék, pénteken hotdog, szombaton jönnek anyuék, OH! Meg is van oldva minden!

Kezd Dániel hiányozni. Féltékeny vagyok rá, mert sose láttam a tengert, és nagyon rossz, hogy nem mehettem el vele! De jó itt lenni, szeretek vigyázni az állatokra meg a házra. DE AKKOR IS!!!!!

DANI!! Igen, jól sikerültek a fánkok :D

Facebookon rájöttünk, hogy unatkozunk, hát sütöttünk ma este Bencével fánkot, Isteni finomak lettek...

Kár, hogy utána összevesztem anyámmal, mert nem fogja fel, hogy az én felelőségem itt minden, és ha öcsém nem fogad szót, nem tudok rá figyelni! Nem érdekel, ,hogy az öcsém, mindent nem tehet meg, és ne beszéljen vissza, és akkor még utána az Ő pártja is van mindig fogva, mert Ő a gyerek...

unalomlomlom

Tesóm rákapott a nagy-képernyős tv-re, nem hajlandó eljönni velem sehova, de itt nem hagyhatom egyedül, ezért a cellux vásárlása elmarad, és a csomagolást is el kell halasztanom egyenlőre. Milyen szívás már, hogy szülinapom után azon törhetem a fejem, hogy mit vegyek Dániel névnapjára... Találtam neki ajándékot. Illik a személyiségéhez... xD

Ma 8 percet beszéltünk telefonon. Remélem igaza van, és ha találkozunk, onnan folytatódik minden, ahonnan abbahagytuk. Túl jól kijövünk, minden túl szép...túl szép, hogy igaz legyen. Szeretem hallani a hangját, és megfogadtam amit mondott, végignéztem a képeinket, tudod mire jöttem rá? Minden képen teljesen másképp néz ki. xD Kíváncsi vagyok mit kapok Montenegróból. Vasárnap kiderül.

Unatkozok. Már a második kalózos filmet nézem...

az elmaradt jelentés

A mai és a tegnapi napom felemelő volt :) Anyuval ma bevásároltunk, kaptam soksokmindent. DE!

Dani ma kétszer felhívott, hogy mi van velem, mert annyit mondtam neki első hívásnál, hogy nekem tulajdonképpen nem hiányzik. Nem hazudtam, nem szokásom. Jól megvagyok nélküle, az egy bajom, ami tényleg nagyon zavar, hogy egyáltalán nem tudom felidézni az arcát. Ez megnehezíti a "távkapcsolatot". Valószínűleg a környezet miatt nem hiányzik, legalábbis ez egy teória. Részben igaz, mert jól érzem itt magam, de abban téved, hogy csupán emiatt lenne, hogy úgy érzem eltávolodtam most Páromtól. Öcsém, anyum velem volt, és nem voltam egyedül. Ha nem lenne se lennék egyedül, mert mindig lenne ki velem legyen otthon is, amúgy is. Igaz, hogy az ő haverjaival töltöttem a szombat estém, de akkor sem egyedül... ÉS! ha egyedül lennék is feltalálnám magam.

Kezdem úgy érezni, hogy megfolyt a párkapcsolat. Örülök, hogy nélkülem van, örülök, hogy nincs velem, de a végén, rosszabb lesz az újbóli találkozás, mint azt Ő remélné...
(de szeretem...(?) nehéz valakit távolról szeretni.)

boldog szülinapot nekem/másnapos kiadás

Ma van a születésnapom. 21 éves lettem :D Anyuval és tesómmal töltöm másnaposan, mert a tegnap este feledhetetlen volt, annak ellenére, hogy párom távol van tőlem, a haverjai, jövőbeli lakótársaim meglátogattak, és megünnepeltük. Elképesztően jól éreztem magam, olyan jó volt, hogy azt nem lehet 10 mpben összefoglalni... :D Most a fejfájással küzdve írom e sorokat, ezért ez egy rövid bejegyzés lesz...:P