éjfél

Jó pár órát üldögéltem egy pohár whisky-kólával. Nevettem sokat, de nem vagyok jól. Nem, nem lelki sérüléseim vannak, vagy valami hasonló, mint máskor, nem is ideologizáltam meg most semmit, nem feledkeztem mély és sokatmondó gondolataimba, szimplán nem érzem jól magam. Konkrétan szédülök, és fáj a torkom. Többek közt. De nem is én lennék, ha nem motoszkálna mégis valami bennem, valahol elrejtve a hétköznapi dolgaim közé...
Egyre többet gondolok olyanra, akire már rég nem kellene. Találkoztam vele nemrég, csak beszélgettünk. Nem is volt semmi gond addig, amíg nem köszöntünk el, abban a pillanatban... valahogy, nem tudom leírni azt az érzést, amit az hagyott bennem, ami azóta is itt motoszkál a fejemben, a szívemben, igaz, csak a felében, de ezüstbe öntve.
Nem bírok tovább semmit.
Lefekszek aludni.