frontinért sírva

Nem bírok helyrejönni, nem tudok kitőrni.

Talán így most jó lesz, ideiglenesen.

Hiányzik a mesterséges nyugalom, a kis pirulák, a semlegesség, az álmosság, mert most éber vagyok, mint még soha, kiélezve minden kis mozdulatra, minden egyes szóra.

hmhm

Kezdek kicsit megint bizonytalan lenni. Szerinte normális, hogy már nem úgy nézünk egymásra, mint mikor megismerkedtünk, szerintem túl hamar elkövetkezett ez a rész, amikor már csak függünk egymástól, de nincs meg a lángolás. Ő azt mondja szerelmes, én csak azt mondom szeretem. Nem vágyakozom utána, nem égek érte, természetes, hogy van. Már nincs semmi kihívás, hisz együtt élünk. Nem azért panaszkodok, hogy rossz sorom van, csak hiányzik valami leírhatatlan, valami megfoghatatlan belőle. Már nem tudok ÚGY nézni rá, már nem bizsereg a csókja helye. Már az is eltünt, amit annyira szerettem benne: hogy mellette felszabadultnak érezhettem magam. Nem csinálunk semmit, nem történik már semmi. Kiüresedett minden. Lehet bennem van a hiba, mert örülnöm kellene, hogy van, hogy az enyém. Lehet bennem van... Jobb lett volna, ha nem ismerem meg ennyire hamar, ha csak annyira ismerném, mint régen. Sok közös élményünk volt. Volt...
Júniusban vége lesz egy újabb korszakomnak. Túl leszek egy elég komoly időszakon, ami nem rólam szólt, csak arról, hogy ezt az időszakot elviseljem. Utána remélem sikerül visszarázódni.

Vele, vagy nélküle.

Forró tea

Itt a tél. Szeretem, sokkal jobban, mint a nyarat. Szeretem a hideget, a hópihéket, a fehér tájat, a forró teát, átölelni a didergő kedvesem. Az egyetlen dolog, ami irritál benne a kötelező közeledő ünnepek. Nem szeretem a stresszt ami vele jár. Nem szeretem, hogy hiába dolgozok, nem tudok ajándékot venni. Bár idén karácsonykor egy jó megoldást találtam: mindenki mézeskalács-házikót kap, vagy ha nem sikerül, mézeskalács elemeket, amelyekből akár egy mézeskalács házikót is össze lehetne állítani. Pont mint a puzzle, csak ehető. Őszintén megvallva, ez az eddigi legjobb ötletem. Olcsó, mert otthon vannak hozzávalók, praktikus, és megunhatatlan, mert mégiscsak édesség, szép, akár dísznek is jó, hja, és hagyományt is lehet vele teremteni, mert minden évben adhatom ugyan azt . (^^)
Max öcsémnek és kedvesemnek vagyok hajlandó ajándékot venni, de ez is csak édesanyám jóvoltából lehetséges, mert ha az én fizetésemből kellene állnom, akkor vagy lakbérre nem maradna, vagy csak üdvözlőlapot kapnának.
Kicsit antiszociális hangulatom van így a karácsony közeledtével. Nem szeretem hallgatni a sok embert, hogy nekik milyen csúcsszuper családjuk van, és hogy mennyire szeretik, hogy együtt a család, szeretet békesség, tömérdek kaja meg pia, meg ajándékok, juhú... Évek óta nem volt a fa alatt olya, ami :
1. nem valami fontos és mindenképpen számomra hasznos előre megkapott dolog lenne
2. nem valami olyan lenne, amit nagyon nem tudok "értékelni", és am nagyon nagyon nagyon nem tudok örülni neki
3. nem én választok ki...

Nem tudna valaki egy bevállt és jó mézeskalács recepttel meglepni esetleg? Kommentben is jó, köszi!

munkára fel!

"csupán emlék lesz belőled a két nagy szembogár...."

Vajon tényleg vigyáznak ránk fentről? Ha igen, elég rossz munkát végeznek.

Összefolynak a napok. Már elszürkült minden. Jó dolog dolgozni, magam tartom el, meg minden, de összhangú lesz tőle minden nap. Holnap is kelek reggel, és megyek adminisztrálni. Majd fáradtan hazamegyek, megkajálok, nézek egy filmet, elnyom az álom, és minden kezdődik előröl... Örülök, hogy Admirális legalább feldobja a mindennapjaim. :)

Jó volt horgászni menni. A Holt ág egyik kedvenc helyem a Nagyteveli víztároz
ó után. Tevelt a gyerekkorom tette oly kedvessé számomra, a Duna holt ágát pedig a szerelem. Itt ültünk és beszélgettünk, bent a belvárosban, és mégis a természet lágy ölén, mikor órán kellett volna ülnünk. Beszélgettünk, szerelmesedtünk, járunk. Együtt vagyunk, szeretünk.

Azt hiszem, végre megtaláltam azt az embert, akivel lenni akarok. Nem mertem elkiabálni eddig, több mint 8 hónapon keresztül, de most összeszedtem minden bátorságom végre, és jól meggondolva (nem úgy, mint az előző alkalmakkor, amikor csak a rózsaszín felhő beszélt belőlem), kijelenthetem, hogy IGEN. Szeretem.

"-Dani, te szerelmes vagy?
-Miért kérdezed?
-Csak válaszolj.
-Igen, az vagyok..." és nem kérdeztem mást. Ez nekem minden.

hospitalized

De jó is volt újból ott lenni az ismerős kórház falai közt, ahol életemből már 21 nap eltelt, ahol megmentették már az életem. Most csak egy kisebb beavatkozásom volt, csak egy apró tűszúrás, egy fecskendő, benne szteroid, egyenesen a fülembe, ami ki volt szakadva és begyulladt.

nyem szejetek kóházba menni

mennyem kejj vissza dokibácsihoz, hogy lemeccék a fülcsimen a bőrdarabkát, ami akkor keletkezett, amikor kiszakadt a fülcsim :'(

féééjekkk!!

juhú, elmegyünk vacsizni... -.-'

pont ma...


Fáradt vagyok!


de a hajam jó lett ^^

Az új szerzeményem, a Skeleton Jack-es fülvédőm:) IMÁDOOOM!!!!

Egy két dolog

Talán úgy gondolom megengedhetem magamnak, hogy mostantól név nélkül vigyem tovább a blogom. Nem szeretném, ha emberek visszaélnének velem, nem mintha lehetne mivel, de a világunk kissé kiszámíthatatlan szerintem, és mindenki abba köt bele amibe csak bír. Sajnos. Nem szeretem. Azt hiszem.
De jó is hogy a sok kedves aranyos emberke, akikkel együtt élnek éppen az autóversenyzés csodálatos világába merültek el...

Reggel van reggel van

Ma sem lettem jobb, se több. Lusta vagyok bármit is csinálni, de Golyófej uraság már, annyira nem zavar, mint mondjuk tegnap... FURA lett a feje!!!! De attól még ugyan az az ember, és szeretem. "Hála" a "jó" arcmemóriámnak, olyan, mintha új pasim lenne... Nehezen szokom meg a változásokat, mert amely pontokat megjegyeztem az arcán, azok most máshogy néznek ki. DE hogy miről is beszélek:
<-ebből ez->

♥

egy nyugodt este...

take me away...

HELP!

Bajban vagyok! Egyre inkább megnehezítem a saját életem. Nőtt a nyomás, és én összeomlottam. Csak úgy képes vagyok bármin elsírni magam, azt bántom, akit nem kellene, egyre kevésbé tudom magam normálisan kifejezni, és már felmerült bennem, hogy lehet, hogy segítségre lenne szükségem. Eddig azt hittem megúszom, de nem megy. Valahogy sikerült magam rendben tartanom, de most nem megy. Nehéz és rossz így! Olyan hangulatingadozásaim vannak, amelyek már valóságos fájdalmat okoznak! Nem tudok semmit csinálni, nem tudok koncentrálni!

*HELP ME!!!*

Depresszió

A közöny és az önsajnálat mély bugyraiból üdvözöllek most téged kedves utazó, ki megálltál elolvasni eme apró szösszenetet.
"De miért kell ezt tenned?"-cseng még mindig a fülemben. "Én mindent megteszek érted."-igen... "Szeretlek..."-és megfordul, és kimegy. Nekem meg összeszorul a gyomrom. Gondolkodnom kell...

mélyen

Azóta se verem ki a fejemből... Amita azok a "vicces" videók mentek, nem szünnek a képek, az emlékek, a fájdalom. de főleg egy, amikor egy részeg estéljén kijött a szobából, és anyu sírt. 3 éves voltam körülbelül, de még 18 év után is a fülembe cseng: "Ez is miattad volt"... Majd szépen sorra jön elő a többi, és már nem küzdhetek a könnyeimmel...

"Boldog" gyerekkorom emlékei...

Mennyire utálom az embereket, akik ezek után még belém akarják beszélni, hogy anyám miatt ment tönkre a házasság, amikor én könyörögtem, hogy nem bírom már továb... Milyen lehetett, ha 8 évesen már a válásért rimánkodtam? Mert olyan "jó" volt egy szobában lakni anyuval, hallani, amikor a dühöst részeg a fejünk felett tombol, találkozni vele nap mint nap és végignézni ahogy süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre... Összeszedni részegen az esőben ősszel, mikor vérzik a feje és felcipelni a szomszéddal a lépcsőn... 11 évesen. De igazuk van, minek is panaszkodok? Hisz én rendbehoztam az életem, eltartom magam, dolgozok! De akkor is az apám, és egyre többször kérdezgetik, mi van vele, hol van, hogy van, én meg válaszolni se tudok, mert nincs pénzem felhívni, rá meg várhatok, hogy egyszer is megkérdezze mi van velem. Majd karácsony után megmondom...

letelt ez a nap is

Vége a mai munkanapomnak. Volt ma munkám, kerestem is, és nem is végeztem, legalább marad valami holnapra is. Rájöttem, hogy nekem csak a felkeléssel és a buszozással van bajom, ezt leszámítva szeretek itt lenni! Jó munkám van, szeretem csinálni! Van meleg teám, jó környezetem, nem túl megerőltető feladatom, mi kellhet még nekem?

/*eszébe jut, hogy azért örülne ő több pénznek, meleg kajának, vagy csak egy tábla Milka csokinak is, a takarójának, a párnájának...stb...*/

Eszembe jutott egy érzés...még régről. Pandrás mutatott egy filmet itt ott amott, amiről eszembe jutott egy munkavédelmis óra, amin filmet néztünk... az az érzés, amikor megfogta a kezem. Egy bizsergés futott akkor végig rajtam, ez futott végig most is. Mással is megesik néha, hogy nem a pillanat, ami előjön, hanem maga az érzés?

/*szürcs...meleg kamillatea*/

Nem szabadna hagynom, hogy csak az érzéseim befolyásoljanak, meg kellene találnom végre az egyensúlyt, de még nem mindig megy... illetve gyakrabban nem megy... ;) Megesik ez a legjobb családban is!

/*elgondolkodott fejet vág*/

A gondolataim is csak ugrálnak most, kicsit szerteszétszórt lettem, vagyok, maradok... :D

/*elégedetten vigyorog, furán néznek rá*/

Tanulnom kellene végre! November közepén vizsgáim vannak!

/*felszisszent, csúnyán néznek rá, mert egy irodában van, nem reagál, csak nekiáll motoszkálni az asztalnál, mintha készülődne hazamenni*/

egy idióta vagyok

Összecsaptak a hullámok a fejem felett... Lassan jönnek a vizsgáim, dolgoznom kell/ene, de fáradt vagyok. A napjaim összefolynak, minden olyan fura lett. Néha úgy érzem magam, mintha belekényszerítettek volna egy 40 éves bőrébe, mintha már évek óta házasságban élnék (kb 10-20 éve), és minden olyan szürke körülöttem. Nem tudok eljárni sehova, nem tudok programokat tervezni magamnak, mert egyszerüen képtelenség mindent megtartani. Néha csak arra vágyok, hogy had aludjak egy kicsit, csak még 5 percet...de nem lehet! Anyukámat akarom!!! :'(

ez a szerelem... (ópium-Péterfy Bori)

Nézegettem a blogom. Hát ez egy szar. De most komolyan! Emlékszik még valaki a legrégebbi blogomra? Mily' szép öngyi idők is voltak azok... Annak legalább volt hangulata. De ennek már semmi!!!

iszappakolás

http://index.hu/belfold/2010/10/07/egy_folyo_elpusztult_megmenekul-e_a_tobbi/
Megölték a gyerekkorom. Mikor kicsi voltam, apu sokszor vitt horgászni. Egyik kedvencem a Marcal folyó volt, amely alig pár 10 km-re folyt tőlünk. Sokszor mentünk le horgászni, sok nyarat töltöttem a partján, szép emlékek fűződnek hozzá...de meghalt. Végleg. Megölték az élővilágát, megölték a folyót, és most amikor kinézek a szobám ablakából Győrben, láthatom, hogy a Duna is nagyokat nyög... Nem akarom elhinni, hogy ez csak így megtörténhetett. Megrázott nagyon, minden. Már terveztük a jövő évi horgászatot, hisz csak le kell mennünk a lépcsőn, és kb 15-20 méterre ott folyik a Duna, pont ott lakok, ahol a Rába és a Duna eggyé válik, és most láthatóan beteg. Nem tudom, mikorra jöhet rendbe annyira, hogy a terveink valóságot öltsenek.
A gyerekkorom egy részét megölték, és most a jövőbeli terveim is iszap alá kerültek...

éjfél

Jó pár órát üldögéltem egy pohár whisky-kólával. Nevettem sokat, de nem vagyok jól. Nem, nem lelki sérüléseim vannak, vagy valami hasonló, mint máskor, nem is ideologizáltam meg most semmit, nem feledkeztem mély és sokatmondó gondolataimba, szimplán nem érzem jól magam. Konkrétan szédülök, és fáj a torkom. Többek közt. De nem is én lennék, ha nem motoszkálna mégis valami bennem, valahol elrejtve a hétköznapi dolgaim közé...
Egyre többet gondolok olyanra, akire már rég nem kellene. Találkoztam vele nemrég, csak beszélgettünk. Nem is volt semmi gond addig, amíg nem köszöntünk el, abban a pillanatban... valahogy, nem tudom leírni azt az érzést, amit az hagyott bennem, ami azóta is itt motoszkál a fejemben, a szívemben, igaz, csak a felében, de ezüstbe öntve.
Nem bírok tovább semmit.
Lefekszek aludni.

itthon

Elfáradtam. Aludnom kellett. 11 óra. Nem rekord, de kellett. Már szédültem, kimerültem. Kezdem megszokni. Majd idővel. Menni fog, mert megéri. Jó itt. Szeretem a lakást, szeretem az embereket, akik körülvesznek. Nem is alakulhatna jobban semmi. Boldog vagyok.

újra a gép előtt

Fáradt vagyok, de éber. Zakatol bennem minden. Kezdem úgy érezni, hogy túl vállaltam magam, amikor feljöttem Győrbe. Lehet, hogy nem tett volna jót az otthon lét sem, de ez sem megoldás, hogy megszakadok. Reggel suli, délután munka. Állandóan fáradt vagyok, és amikor még aludhatnék sem tudok, mert csak gondolkodok, hogy hogyan tovább. Nem szeretem a nagybetűs életet, főleg ha keveredik a kisbetűssel, mert most kb így néz ki nekem: ÉéLlEeTt... ami ugye kétszer annyi, mint amennyinek lennie kell. Mindenből van benne, amiből másnak egy kell.

Még mindig itt állok, és nincs szakmám, nincs semmi biztos dolog az életemben. Ideges vagyok, feszült, és még azt se tudom megtenni, hogy hazamegyek.
(nincs pénzem az utazgatásra...elköltözni se lehet, mert nem hagyhatom a többieket cserben)

Néha úgy érzem, hogy magamra maradtam. Itt és most megfogadom, hogy a következő alkalommal nem költözök össze a párommal, amíg meg nem kérte a kezem, mert ez így nem megy. Most még nehezebb, mint Antal mellett, több a dolgom, fáradtabb vagyok, féltékenyebb, hogy nem kell dolgoznia, és rájöttem, hogy egy 3 idegennel költöztem tulajdonképpen össze. Eddig is sokat voltunk Danival együtt, de ez más teljesen.

Magunkra vagyunk utalva, és nincs mögöttünk a biztonsági heveder...

Megfáradtam.

hipp-hopp, jön...

Szerdán este teleportáltam. Nem olyan nehéz dolog, csak megfelelő alkoholmennyiség kell hozzá, és már kész is az ideiglenes teleport. Bár, biztonságosnak nem nevezhető, mert meglepő helyeken és meglepő helyzetekben találhatod magad, de létezik, és nem csak a sci-fi könyvekben...

itthon

Mármár otthonosnak mondhatom az albérletet, csak anyu hiányzik és minden tökéletes. Anyu hiányzik. Sajnálom, hogy otthon kellett hagynom, de nem maradhattam, és ezt Ő is megérti remélem. Még a héten van pár teendőm, és jövő héten már kezdődik a tanítás. Web-programozónak tanulok 2 évig, hogy legyen valamilyen szakmám, amivel talán még kereshetek is némi pénzecskét, és még a későbbi tanulmányaim során is jól fog jönni. Az egyetlen apró problémácska, hogy dolgoznom is kell mellette, és így elég húzós lesz, de megoldom, remélem. Mindenkitől kérek egy (goodluck)-ot!
Szeretek Danival lenni, annyira sok mindenben segít nekem! Itt áll mellettem, és ennél többre nincs is szükségem! Boldog vagyok vele. Még az sem zavar már, ha megmondja mi a baj velem, mert igaza van. Próbálok mindent megtenni érte, neki.
Júlia remélem el tud majd jönni hozzám, mert nekem sajna nincs pénzem kimozdulni, igazából hazamenni sincs már pénzem, szóval sürgősen kellene valami állást szereznem. ÁÁÁÁÁ!!!!
Elég sűrű ez az év, és a jövő év sem lesz már könnyebb, de nem is baj, önálló akarok lenni. Nyáron meg kell oldani, hogy fent tudjunk maradni albérletbe, és dolgoznom kellene mindenképpen egész nyáron. Félre is kell raknom következő évre. Egyetem mellett még be kell fejeznem az OKJs tanfolyamot, szép lesz, az biztos.

HUH

Fáradtak. Költöztünk, fel a magasba. A szoba körülbelül kész, csak a ruhák és apróságok vannak hátra. Szép lett.
www.lelekfeny.blogspot.com barátnőm blogja. Meghatódtam, amikor elolvastam.
Beköltöztünk. Várunk Tafi!

fekete rosé...

Ittak, ittunk, én nem sokat, de jól voltam, csak a lábam fájt. Lájkoltunk, Love-oltunk, elvoltunk, röhögtünk, megbántottak, kihevertem, voltak Vukkok, és nem nekem, hallgattam sztorikat, hiányoltam Júliám, mert sokszor eszembe jut/ott. Voltak viták, és ilyen közel még ahhoz sem jártunk, hogy vége legyen, de végül minden rendeződött. Azt hiszem egyenlőre képek nélkül pusztán ennyi.

mély levegő, és nekifutás

A sokadik megpróbáltatás. Savaria karnevál, Szombathely. Négy nap.

*mély levegő*

Sok ember. Sok ismerős, sok idegen, sok ismeretlen. Emberek, akiket szeretek, emberek, akiket meg akarok ismerni, akiknek talán meg is akarok felelni, csak azt nem tudom, hogyan kell. Izgulok. Mint egy verseny, amit nem lehet megnyerni, csak elbukni, de nekem nem szabad elbuknom. Nem tudom, hogy fogom bírni. Dániel szerint nem vagyok antiszociális. Én nem így érzem. Szeretek megülni a sarokba, kevés ember van, akit magamhoz közel engedek, és akikre szükségem is van. Nagyon kevés, és csak egy van, akit távolról is imádok, és nincs az a távolság, nincs az az idő, ami tőle el tudna szakítani. Egy ilyen ember van az egész világon. Barátok jönnek, haverok mennek, szerelmek mindig vannak, de Júlia örök.

Most szívesen megfutamodnék, csak futnék megállás nélkül, minél messzebb, elhajítva mindent, telefont, netet, gépet, el egy olyan helyre, ahol senki nem talál rám, és ott lennék egyedül. Szinte látom is a természetet körülöttem. Ha becsukom a szemem, egy erdőben vagyok, ahol egy kicsi ház van, csak nekem, a ház mellett egy patak, a patak egy tóba ömlik. Hűvös reggel van, és én kint ülök a teraszon egy kávéval. Csak én. Hallgatom a madarakat. De kinyitom a szemem, és visszazuhanok ide, a szobámba, a gépem elé, és már tervezem a holnapot, összeírom a teendőket, és aggódok a hétvége miatt. Nem akarok menni.
Nem...

az ígért kép:P

Jó reggelt.

Újból befestettem a hajam, meglepő módon feketére. Rosszul éreztem magam seszínű hajjal, úgy éreztem itt az ideje változtatni, de most pasinak nem volt köze hozzá, csak a saját érzéseimnek, az elégedetlenségnek, az egyhangúságnak, de legfőképpen az önbizalomhiánynak. Majd rakok fel képet, milyen is lettem most.
Nem tudom kinek írok már, néha úgy érzem, hogy hiába beszélek, nem hall senki, mindenki csak a hátát mutatja, illetve a nagy többsége az embereknek, ha precíz akarok lenni, de nem akarok, az nem elég dramatikus ;)
Nem tudok rosszkedvű lenni, nem megy!!!

lassan otthon

Túl B.almádin, túl a kecskeméti repülőnapokon, amelyek fantasztikusak voltak, lassan talán hazaérek. Lassan...

Balatonalmádi2010

Kissé rossz időnk volt eddig, de ennek talán ma vége. Az első nap, hogy napsütésre ébredtem, úgyhogy a mai program a nyári bőrszín megszerzése fájdalmak nélkül. Eddig elég jól alakult a "nyaralás", mert valamilyen fesztiválszerűség van itt, és jó a hangulat, néztünk horgászokat is, voltunk étterembe ^^♥, sokat sétáltunk, kaptam vásár fiát... Összefoglalva elég jól alakult minden. Arról nem is beszélve, hogy kezdek rendbe jönni, minden téren. Azt hiszem lassan, nagyon lassan kezd beforrni a seb, amit az előző ballépéseim mélyítettek el, és talán végre helyreáll minden, és olyan lesz, mind régen, végre úgy fogok hinni magunkban, ahogy kell. Pár képes összefoglalás az eddigi nyaralásról:

álmoskönyv

Nem aludtam jól, nem sokat, semmiképpen se eleget. Talán ezért is olyan tiszta, hogy VELE álmodtam... Már jó ideje nem gondoltam rá ennyit. Amint elhalványul a "friss" kép, tűnik elő az Ő arca, a mozdulatai, amikor még átölelt, ahogy akkor fogta a kezem. Azt hittem túl vagyok rajta, azt hittem elmúlt, de most megint előtűnt a mélyből. A mosolya, a szokásai, a tekintete... Lehet csak azért, mert többször beszéltem vele az elmúlt napokban, vagy nem tudom. Az arca vonalai halványan derengenek, mégis oly tiszták. Eddig azt hittem mindent jól csináltam, de összezavarodtam most...

Neil Gaiman: Amerikai istenek

• Árnyék és a lány egy autóban utazva a 13.ik részben

"- Én bármit képes vagyok elhinni – közölte a lány. – Még csak nem is sejted, mi mindent.

– Tényleg?

– Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle) , és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet. – Kifulladva elhallgatott."

Lassan letelik. Vasárnap délután itt lesznek, addig már csak ez az este, egy nap öcsémmel, egy nap anyuékkal, és itt is van. Nem tudom, várom-e. Most már annyira tökmindegynek érzem, hogy már fáj. Csak a blogom tart vissza a végleges megőrüléstől. Senkivel nincs kedvem beszélni, semmit nem akarok csinálni. A mai napot is szinte végig aludtam. Csak a konyhát raktam rendbe, és kész, ennyi volt minden, amit ma csináltam. Kimozdulni nem volt erőm, túl meleg van. Azt hiszem, jó, hogy öcsém itt van velem, van aki legalább visszaszól, ha én szólok hozzá, és nem nyávogás a válasz.

Nem vagyok jól. Nem is az zavar, hogy egyedül vagyok, hanem az, hogy nem otthon, és az, hogy ennek a magánynak vége lesz. Igen, zavar. Emlékszek még, milyen szerelmes voltam két hete, egy hete, és olyan rossz érezni, ahogy ez napról napra elhal. Már nem rémlik egyáltalán az arca, csak a hangját hallom mindig. Próbálom felidézni milyen is Ő, de nem megy. Utálom, hogy ennyire nem maradnak meg az emberek arcai bennem. Nem könnyű így a kötődés. Biztos vagyok abban, hogy távkapcsolatban nem tudnék élni.

Nem tudom mióta alakult ki nálam ez a szelektálás, az, hogy az arcok vonalait így elfelejtem, nem tudom, miért alakult ki nálam ez. Az igaz, hogy a sebeim így könnyebben, és gyorsabban gyógyulnak, de nagyon rossz, hogy képtelen vagyok a vonásokat megjegyezni. Előbb megismerem az embereket a hangjukról, mint az arcról pusztán. Ez eddig nem okozott komolyabb problémákat. Eddig. De ez alkalommal, nem tudom. Remélem neki van igaza, és ha újból meglátom beugrik minden, és onnan folytatjuk, ahonnan abbahagytuk 10 nappal előtte. Én nem bízok ebben. Remélek, de nem bízok. Ha érezné, amit én érzek most, megértene. Nem lehet pusztán egy hanghoz kötődni őszintén. Én erre képtelen vagyok...

Lesz ahogy lesz...

vége ennek a napnak is

30-as lettem! Boldog névnapot Dani! Tudom, elég fura "ajándék", de azt hiszem ez az, amit hasznos ajándéknak mondanak :D Ezen kívül van egy hasznos, és két félig hasznos ajándék, de nem mondom meg még mik, nem lövöm le a poént. Ha egy névnapért ennyit szenvedek, mi lesz még Dánielem szülinapján :D

Beértünk a célegyenesbe, már csak 4 nap, és újból karjaimba tarthatom Danimat :) Na jó, tudom, ez nem kicsit csöpögött most, de valahogy így van mégiscsak.

Holnapi program: komplett takarítás. Mosogatógéppől ki, szennyest be, szemetet ki, lakást felmos. Nem tudom miért, de ezzel is remélem, hogy gyorsabban telik el az a nap. A péntek még kérdéses, mit csinálunk, szombaton jönnek anyuék, és végleges takarítás, vasárnap meg csinálok fánkot, ahhoz hozatok pár hozzávalót anyuval szombaton. Jó lesz, az biztos. A napi étkezéseket még meg kell oldanom valahogy, mert anyagilag lenulláztam magam, és a hűtő kezd kifogyni... Holnap még maradék, pénteken hotdog, szombaton jönnek anyuék, OH! Meg is van oldva minden!

Kezd Dániel hiányozni. Féltékeny vagyok rá, mert sose láttam a tengert, és nagyon rossz, hogy nem mehettem el vele! De jó itt lenni, szeretek vigyázni az állatokra meg a házra. DE AKKOR IS!!!!!

DANI!! Igen, jól sikerültek a fánkok :D

Facebookon rájöttünk, hogy unatkozunk, hát sütöttünk ma este Bencével fánkot, Isteni finomak lettek...

Kár, hogy utána összevesztem anyámmal, mert nem fogja fel, hogy az én felelőségem itt minden, és ha öcsém nem fogad szót, nem tudok rá figyelni! Nem érdekel, ,hogy az öcsém, mindent nem tehet meg, és ne beszéljen vissza, és akkor még utána az Ő pártja is van mindig fogva, mert Ő a gyerek...

unalomlomlom

Tesóm rákapott a nagy-képernyős tv-re, nem hajlandó eljönni velem sehova, de itt nem hagyhatom egyedül, ezért a cellux vásárlása elmarad, és a csomagolást is el kell halasztanom egyenlőre. Milyen szívás már, hogy szülinapom után azon törhetem a fejem, hogy mit vegyek Dániel névnapjára... Találtam neki ajándékot. Illik a személyiségéhez... xD

Ma 8 percet beszéltünk telefonon. Remélem igaza van, és ha találkozunk, onnan folytatódik minden, ahonnan abbahagytuk. Túl jól kijövünk, minden túl szép...túl szép, hogy igaz legyen. Szeretem hallani a hangját, és megfogadtam amit mondott, végignéztem a képeinket, tudod mire jöttem rá? Minden képen teljesen másképp néz ki. xD Kíváncsi vagyok mit kapok Montenegróból. Vasárnap kiderül.

Unatkozok. Már a második kalózos filmet nézem...

az elmaradt jelentés

A mai és a tegnapi napom felemelő volt :) Anyuval ma bevásároltunk, kaptam soksokmindent. DE!

Dani ma kétszer felhívott, hogy mi van velem, mert annyit mondtam neki első hívásnál, hogy nekem tulajdonképpen nem hiányzik. Nem hazudtam, nem szokásom. Jól megvagyok nélküle, az egy bajom, ami tényleg nagyon zavar, hogy egyáltalán nem tudom felidézni az arcát. Ez megnehezíti a "távkapcsolatot". Valószínűleg a környezet miatt nem hiányzik, legalábbis ez egy teória. Részben igaz, mert jól érzem itt magam, de abban téved, hogy csupán emiatt lenne, hogy úgy érzem eltávolodtam most Páromtól. Öcsém, anyum velem volt, és nem voltam egyedül. Ha nem lenne se lennék egyedül, mert mindig lenne ki velem legyen otthon is, amúgy is. Igaz, hogy az ő haverjaival töltöttem a szombat estém, de akkor sem egyedül... ÉS! ha egyedül lennék is feltalálnám magam.

Kezdem úgy érezni, hogy megfolyt a párkapcsolat. Örülök, hogy nélkülem van, örülök, hogy nincs velem, de a végén, rosszabb lesz az újbóli találkozás, mint azt Ő remélné...
(de szeretem...(?) nehéz valakit távolról szeretni.)

boldog szülinapot nekem/másnapos kiadás

Ma van a születésnapom. 21 éves lettem :D Anyuval és tesómmal töltöm másnaposan, mert a tegnap este feledhetetlen volt, annak ellenére, hogy párom távol van tőlem, a haverjai, jövőbeli lakótársaim meglátogattak, és megünnepeltük. Elképesztően jól éreztem magam, olyan jó volt, hogy azt nem lehet 10 mpben összefoglalni... :D Most a fejfájással küzdve írom e sorokat, ezért ez egy rövid bejegyzés lesz...:P

első két nap

Első nap egyedül: Fibi depressziós. Egész nap alszik, illetve az árnyékomat játssza. Nem történt semmi egész nap. Én nehezen kezelem a hőséget, 3szor vettem hideg-vizes zuhanyt. Nem sokat aludtam az első 24 órában. Nagyon furcsa, hogy olyan távol van tőlem Dániel. Hiányzik, és irigylem, hogy ott lehet, amíg én itt töltöm a szülinapom, de örülök, hogy legalább nem egyedül, mert holnap jönnek anyuék. Fura egyedül lenni, de valahogy mégis jó, mert nehezen viselem ezt az időt. Este fel sikerült rázni a kutyát egy kis locsolással, utána vidámabb lett.
Második nap hajnala: Megint nem tudok aludni. Kint nagy a hangzavar. Sok a fiatal. 3kor felébresztett a kutyus. Elment az esze. Elkezdett ugatni, amíg ki nem engedtem, de 5 percen belül visszatért. Végre elaludtam volna, erre újból rájön az ugathatnék, közbe Sztracsi is előkerült, és kért enni. Hajnalban. Lefeküdtem aludni, most kaptam egy órát. Megelégeltem, és kizártam Fibit a szobából. Utána sem aludhattam sokat, mert 7kor elkezdte a szobaajtót piszkálni. Felkeltem megint, kimentem vele, visszafeküdtem, erre egyszerre támadott meg Fibi és Lusta, az utóbbi nem engedett egyáltalán visszaaludni, csak nyávogott megállás nélkül, bár én inkább mesélésnek nevezném.
Lusta folyamatosan behozza a kölykeit, be kellett zárnom az ajtót.
Egyenlőre ennyi történt velem.

2010.07.14.

Mosogatnom kellene... Dani hazament. Reggel kelek és megyek én is Szombathelyre. juhúúú nem keltem ilyen korán már...egy ideje. /*nem tudok pontos adatot, úgyhogy nem is saccolok*/

Leittam magam sörrel, de elmúlt, aminek el kellett múlnia :D

Nincs erőm írni most többet, inkább elmosogatok, ebben a hőségben nem volt erőm semmit csinálni, arról nem is beszélve, hogy egyik kellemetlen mellékhatása a rossz vérkeringésnek az állandóan zsibbadó kéz.
Érdekes másfél hetem lesz, és kapok szuvenírt Montenegróból :P :D

Vasárnap szülinapom lesz, szombaton leszünk Danival 3 hónaposak, de sokkal többnek tűnik. ;)

képek

Nosztalgiáztam és végignéztem a régi képeimet, melyeket csináltam az elmúlt fél évben. Fél év alatt 4 féle hajszínem volt, voltam decemberben még fekete, februárban kezdtem el kiszőkíteni, két hónap szőkeség, vagy lehet 3 is, és azután vörös, amit ledobott a hajam, és egy barnás színt kaptam most. Volt piercingem a szám szélén, volt 3 pasim, 4... őőőő...izé. hja. Voltam egyetemista, vagyok munkakereső, leszek állással rendelkező, majd újra egyetemista. Szerelmes voltam, csalódtam, volt egy mellékes, és most újból, jobban mint valaha szeretek valakit, és megint eljutottam arra a szintre, hogy vele tervezem leélni az életem (?!)... Voltam is, vagyok is, leszek is, változok, sokat, hirtelen, és az még kérdéses, hogy milyen irányban. A blogom töröltem, az életem élem, közbe leírom, de nem ebben, nem ennek élek. Depi kezd múlni, illetve csak javul. Gyógyszeren élek, marfarinon, frontint nem engednek szedni, mert egyszer sikeresen túladagoltam, de még nem vészesen. cigi: napi egy legrosszabb esetben, de inkább a heti 3 szál a jellemző. inni: még mindig nagyon mértékkel. Sokat vagyok párommal, talán túl sokat is, de ha neki megfelel, én nem bánom, szeretek vele lenni. Msn heti 2-3 órára csökkent, amit haladásnak tekintek, azt figyelembe véve, hogy volt, hogy a gép előtt éltem. Plurk törölve az életemből...

Összegezve, javuló tendencia mutatkozik, kezdem kiheverni a trombózist, kezdem kiheverni a borzalmakat, kezdek (talán megkockáztathatom) boldog lenni! Köszi Dani, köszönöm a türelmed, köszönöm, hogy mellettem vagy mindig és mindenben, amikor hisztis vagyok is mindig tudod, mivel lehet visszazökkenteni, ismersz már, és ez igaz megrémít, de mindenképpen jól esik. Tudom, nehéz velem...

De szeretlek...

nem szeretek egyedül lenni! megint nincs itthon senki csak én, és magányos vagyok, túl sokat gondolkodok, túl sokat foglalkozok felesleges dolgokkal, és még abban is hibát keresek,amiben nincs. olyan problémákat gördítek magam elé, amivel csak a saját helyzetem rontom le teljesen, és nehezítem meg. értelme==0
de akkor tűzzünk ki célokat, hogy ne azt csináljam, amit már elkezdtem! az elszigetelődés újra támad...

nincs okom rá, de tehetséges vagyok, ha arról van szó, hogy hogyan degradáljam le magam teljesen, ha máshoz nem is,de ehhez nagyon értek!

/*elegem van ebből, hogy a szomszédban állandóan bőgnek a gyerekek!!!*/

most jól esne a frontin, legalább megnyugodnék, és nem bőgnék. a legnagyobb bajom a tehetetlenség. de ezen változtatni akarok, most azonnal! vagy lehet ráér holnapig... inkább alszok tovább, tovább, tovább... ennyire még sose éreztem a szükségét annak, hogy ne mástól kelljen pénzt kérnem, hanem magam tudjam fenntartani az életem. de túl magas elvárásaim vannak magammal szemben. annyit megígértem magamnak, hogy pár napig nem eszek és sok vizet iszok. itt a bikiniszezon, de hihetetlen, hogy mennyit híztam, annak ellenére, hogy nem éreztem, hogy olyan sokat ettem volna. se chipsz, se édességek!!!! nem fog ki rajtam, és azért is jól fogom érezni magam abban a ronda bikiniben, és nem hagyom, hogy ezen múljon a boldogságom.

21 éves leszek 18.án. Megint egy szülinap torta és ajándékok nélkül, , minimális ajándékokkal. "imádom", hogy csak anyutól meg páromtól kapok ajándékot szülinapomra, se nagyszülőktől, se rokonoktól, se barátoktól... mi a fasznak család, ha a születésnapom is elfelejtik minden évben??? annak örülök csak, hogy idén anyu születésnapjára kitettük magunkat, és örült neki. :) legalább az Ő szülinapja nem olyan volt, mint szokott...

"hepi börszdéj tu jú"

84 megjegyzés landolt a kukába, végleg megsemmisültek. vége...