Forró tea

Itt a tél. Szeretem, sokkal jobban, mint a nyarat. Szeretem a hideget, a hópihéket, a fehér tájat, a forró teát, átölelni a didergő kedvesem. Az egyetlen dolog, ami irritál benne a kötelező közeledő ünnepek. Nem szeretem a stresszt ami vele jár. Nem szeretem, hogy hiába dolgozok, nem tudok ajándékot venni. Bár idén karácsonykor egy jó megoldást találtam: mindenki mézeskalács-házikót kap, vagy ha nem sikerül, mézeskalács elemeket, amelyekből akár egy mézeskalács házikót is össze lehetne állítani. Pont mint a puzzle, csak ehető. Őszintén megvallva, ez az eddigi legjobb ötletem. Olcsó, mert otthon vannak hozzávalók, praktikus, és megunhatatlan, mert mégiscsak édesség, szép, akár dísznek is jó, hja, és hagyományt is lehet vele teremteni, mert minden évben adhatom ugyan azt . (^^)
Max öcsémnek és kedvesemnek vagyok hajlandó ajándékot venni, de ez is csak édesanyám jóvoltából lehetséges, mert ha az én fizetésemből kellene állnom, akkor vagy lakbérre nem maradna, vagy csak üdvözlőlapot kapnának.
Kicsit antiszociális hangulatom van így a karácsony közeledtével. Nem szeretem hallgatni a sok embert, hogy nekik milyen csúcsszuper családjuk van, és hogy mennyire szeretik, hogy együtt a család, szeretet békesség, tömérdek kaja meg pia, meg ajándékok, juhú... Évek óta nem volt a fa alatt olya, ami :
1. nem valami fontos és mindenképpen számomra hasznos előre megkapott dolog lenne
2. nem valami olyan lenne, amit nagyon nem tudok "értékelni", és am nagyon nagyon nagyon nem tudok örülni neki
3. nem én választok ki...

Nem tudna valaki egy bevállt és jó mézeskalács recepttel meglepni esetleg? Kommentben is jó, köszi!