mélyen

Azóta se verem ki a fejemből... Amita azok a "vicces" videók mentek, nem szünnek a képek, az emlékek, a fájdalom. de főleg egy, amikor egy részeg estéljén kijött a szobából, és anyu sírt. 3 éves voltam körülbelül, de még 18 év után is a fülembe cseng: "Ez is miattad volt"... Majd szépen sorra jön elő a többi, és már nem küzdhetek a könnyeimmel...

"Boldog" gyerekkorom emlékei...

Mennyire utálom az embereket, akik ezek után még belém akarják beszélni, hogy anyám miatt ment tönkre a házasság, amikor én könyörögtem, hogy nem bírom már továb... Milyen lehetett, ha 8 évesen már a válásért rimánkodtam? Mert olyan "jó" volt egy szobában lakni anyuval, hallani, amikor a dühöst részeg a fejünk felett tombol, találkozni vele nap mint nap és végignézni ahogy süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre... Összeszedni részegen az esőben ősszel, mikor vérzik a feje és felcipelni a szomszéddal a lépcsőn... 11 évesen. De igazuk van, minek is panaszkodok? Hisz én rendbehoztam az életem, eltartom magam, dolgozok! De akkor is az apám, és egyre többször kérdezgetik, mi van vele, hol van, hogy van, én meg válaszolni se tudok, mert nincs pénzem felhívni, rá meg várhatok, hogy egyszer is megkérdezze mi van velem. Majd karácsony után megmondom...