hmhm

Kezdek kicsit megint bizonytalan lenni. Szerinte normális, hogy már nem úgy nézünk egymásra, mint mikor megismerkedtünk, szerintem túl hamar elkövetkezett ez a rész, amikor már csak függünk egymástól, de nincs meg a lángolás. Ő azt mondja szerelmes, én csak azt mondom szeretem. Nem vágyakozom utána, nem égek érte, természetes, hogy van. Már nincs semmi kihívás, hisz együtt élünk. Nem azért panaszkodok, hogy rossz sorom van, csak hiányzik valami leírhatatlan, valami megfoghatatlan belőle. Már nem tudok ÚGY nézni rá, már nem bizsereg a csókja helye. Már az is eltünt, amit annyira szerettem benne: hogy mellette felszabadultnak érezhettem magam. Nem csinálunk semmit, nem történik már semmi. Kiüresedett minden. Lehet bennem van a hiba, mert örülnöm kellene, hogy van, hogy az enyém. Lehet bennem van... Jobb lett volna, ha nem ismerem meg ennyire hamar, ha csak annyira ismerném, mint régen. Sok közös élményünk volt. Volt...
Júniusban vége lesz egy újabb korszakomnak. Túl leszek egy elég komoly időszakon, ami nem rólam szólt, csak arról, hogy ezt az időszakot elviseljem. Utána remélem sikerül visszarázódni.

Vele, vagy nélküle.