újra a gép előtt

Fáradt vagyok, de éber. Zakatol bennem minden. Kezdem úgy érezni, hogy túl vállaltam magam, amikor feljöttem Győrbe. Lehet, hogy nem tett volna jót az otthon lét sem, de ez sem megoldás, hogy megszakadok. Reggel suli, délután munka. Állandóan fáradt vagyok, és amikor még aludhatnék sem tudok, mert csak gondolkodok, hogy hogyan tovább. Nem szeretem a nagybetűs életet, főleg ha keveredik a kisbetűssel, mert most kb így néz ki nekem: ÉéLlEeTt... ami ugye kétszer annyi, mint amennyinek lennie kell. Mindenből van benne, amiből másnak egy kell.

Még mindig itt állok, és nincs szakmám, nincs semmi biztos dolog az életemben. Ideges vagyok, feszült, és még azt se tudom megtenni, hogy hazamegyek.
(nincs pénzem az utazgatásra...elköltözni se lehet, mert nem hagyhatom a többieket cserben)

Néha úgy érzem, hogy magamra maradtam. Itt és most megfogadom, hogy a következő alkalommal nem költözök össze a párommal, amíg meg nem kérte a kezem, mert ez így nem megy. Most még nehezebb, mint Antal mellett, több a dolgom, fáradtabb vagyok, féltékenyebb, hogy nem kell dolgoznia, és rájöttem, hogy egy 3 idegennel költöztem tulajdonképpen össze. Eddig is sokat voltunk Danival együtt, de ez más teljesen.

Magunkra vagyunk utalva, és nincs mögöttünk a biztonsági heveder...

Megfáradtam.