letelt ez a nap is

Vége a mai munkanapomnak. Volt ma munkám, kerestem is, és nem is végeztem, legalább marad valami holnapra is. Rájöttem, hogy nekem csak a felkeléssel és a buszozással van bajom, ezt leszámítva szeretek itt lenni! Jó munkám van, szeretem csinálni! Van meleg teám, jó környezetem, nem túl megerőltető feladatom, mi kellhet még nekem?

/*eszébe jut, hogy azért örülne ő több pénznek, meleg kajának, vagy csak egy tábla Milka csokinak is, a takarójának, a párnájának...stb...*/

Eszembe jutott egy érzés...még régről. Pandrás mutatott egy filmet itt ott amott, amiről eszembe jutott egy munkavédelmis óra, amin filmet néztünk... az az érzés, amikor megfogta a kezem. Egy bizsergés futott akkor végig rajtam, ez futott végig most is. Mással is megesik néha, hogy nem a pillanat, ami előjön, hanem maga az érzés?

/*szürcs...meleg kamillatea*/

Nem szabadna hagynom, hogy csak az érzéseim befolyásoljanak, meg kellene találnom végre az egyensúlyt, de még nem mindig megy... illetve gyakrabban nem megy... ;) Megesik ez a legjobb családban is!

/*elgondolkodott fejet vág*/

A gondolataim is csak ugrálnak most, kicsit szerteszétszórt lettem, vagyok, maradok... :D

/*elégedetten vigyorog, furán néznek rá*/

Tanulnom kellene végre! November közepén vizsgáim vannak!

/*felszisszent, csúnyán néznek rá, mert egy irodában van, nem reagál, csak nekiáll motoszkálni az asztalnál, mintha készülődne hazamenni*/

egy idióta vagyok

Összecsaptak a hullámok a fejem felett... Lassan jönnek a vizsgáim, dolgoznom kell/ene, de fáradt vagyok. A napjaim összefolynak, minden olyan fura lett. Néha úgy érzem magam, mintha belekényszerítettek volna egy 40 éves bőrébe, mintha már évek óta házasságban élnék (kb 10-20 éve), és minden olyan szürke körülöttem. Nem tudok eljárni sehova, nem tudok programokat tervezni magamnak, mert egyszerüen képtelenség mindent megtartani. Néha csak arra vágyok, hogy had aludjak egy kicsit, csak még 5 percet...de nem lehet! Anyukámat akarom!!! :'(

ez a szerelem... (ópium-Péterfy Bori)

Nézegettem a blogom. Hát ez egy szar. De most komolyan! Emlékszik még valaki a legrégebbi blogomra? Mily' szép öngyi idők is voltak azok... Annak legalább volt hangulata. De ennek már semmi!!!

iszappakolás

http://index.hu/belfold/2010/10/07/egy_folyo_elpusztult_megmenekul-e_a_tobbi/
Megölték a gyerekkorom. Mikor kicsi voltam, apu sokszor vitt horgászni. Egyik kedvencem a Marcal folyó volt, amely alig pár 10 km-re folyt tőlünk. Sokszor mentünk le horgászni, sok nyarat töltöttem a partján, szép emlékek fűződnek hozzá...de meghalt. Végleg. Megölték az élővilágát, megölték a folyót, és most amikor kinézek a szobám ablakából Győrben, láthatom, hogy a Duna is nagyokat nyög... Nem akarom elhinni, hogy ez csak így megtörténhetett. Megrázott nagyon, minden. Már terveztük a jövő évi horgászatot, hisz csak le kell mennünk a lépcsőn, és kb 15-20 méterre ott folyik a Duna, pont ott lakok, ahol a Rába és a Duna eggyé válik, és most láthatóan beteg. Nem tudom, mikorra jöhet rendbe annyira, hogy a terveink valóságot öltsenek.
A gyerekkorom egy részét megölték, és most a jövőbeli terveim is iszap alá kerültek...

éjfél

Jó pár órát üldögéltem egy pohár whisky-kólával. Nevettem sokat, de nem vagyok jól. Nem, nem lelki sérüléseim vannak, vagy valami hasonló, mint máskor, nem is ideologizáltam meg most semmit, nem feledkeztem mély és sokatmondó gondolataimba, szimplán nem érzem jól magam. Konkrétan szédülök, és fáj a torkom. Többek közt. De nem is én lennék, ha nem motoszkálna mégis valami bennem, valahol elrejtve a hétköznapi dolgaim közé...
Egyre többet gondolok olyanra, akire már rég nem kellene. Találkoztam vele nemrég, csak beszélgettünk. Nem is volt semmi gond addig, amíg nem köszöntünk el, abban a pillanatban... valahogy, nem tudom leírni azt az érzést, amit az hagyott bennem, ami azóta is itt motoszkál a fejemben, a szívemben, igaz, csak a felében, de ezüstbe öntve.
Nem bírok tovább semmit.
Lefekszek aludni.

itthon

Elfáradtam. Aludnom kellett. 11 óra. Nem rekord, de kellett. Már szédültem, kimerültem. Kezdem megszokni. Majd idővel. Menni fog, mert megéri. Jó itt. Szeretem a lakást, szeretem az embereket, akik körülvesznek. Nem is alakulhatna jobban semmi. Boldog vagyok.

újra a gép előtt

Fáradt vagyok, de éber. Zakatol bennem minden. Kezdem úgy érezni, hogy túl vállaltam magam, amikor feljöttem Győrbe. Lehet, hogy nem tett volna jót az otthon lét sem, de ez sem megoldás, hogy megszakadok. Reggel suli, délután munka. Állandóan fáradt vagyok, és amikor még aludhatnék sem tudok, mert csak gondolkodok, hogy hogyan tovább. Nem szeretem a nagybetűs életet, főleg ha keveredik a kisbetűssel, mert most kb így néz ki nekem: ÉéLlEeTt... ami ugye kétszer annyi, mint amennyinek lennie kell. Mindenből van benne, amiből másnak egy kell.

Még mindig itt állok, és nincs szakmám, nincs semmi biztos dolog az életemben. Ideges vagyok, feszült, és még azt se tudom megtenni, hogy hazamegyek.
(nincs pénzem az utazgatásra...elköltözni se lehet, mert nem hagyhatom a többieket cserben)

Néha úgy érzem, hogy magamra maradtam. Itt és most megfogadom, hogy a következő alkalommal nem költözök össze a párommal, amíg meg nem kérte a kezem, mert ez így nem megy. Most még nehezebb, mint Antal mellett, több a dolgom, fáradtabb vagyok, féltékenyebb, hogy nem kell dolgoznia, és rájöttem, hogy egy 3 idegennel költöztem tulajdonképpen össze. Eddig is sokat voltunk Danival együtt, de ez más teljesen.

Magunkra vagyunk utalva, és nincs mögöttünk a biztonsági heveder...

Megfáradtam.