HUH

Fáradtak. Költöztünk, fel a magasba. A szoba körülbelül kész, csak a ruhák és apróságok vannak hátra. Szép lett.
www.lelekfeny.blogspot.com barátnőm blogja. Meghatódtam, amikor elolvastam.
Beköltöztünk. Várunk Tafi!

fekete rosé...

Ittak, ittunk, én nem sokat, de jól voltam, csak a lábam fájt. Lájkoltunk, Love-oltunk, elvoltunk, röhögtünk, megbántottak, kihevertem, voltak Vukkok, és nem nekem, hallgattam sztorikat, hiányoltam Júliám, mert sokszor eszembe jut/ott. Voltak viták, és ilyen közel még ahhoz sem jártunk, hogy vége legyen, de végül minden rendeződött. Azt hiszem egyenlőre képek nélkül pusztán ennyi.

mély levegő, és nekifutás

A sokadik megpróbáltatás. Savaria karnevál, Szombathely. Négy nap.

*mély levegő*

Sok ember. Sok ismerős, sok idegen, sok ismeretlen. Emberek, akiket szeretek, emberek, akiket meg akarok ismerni, akiknek talán meg is akarok felelni, csak azt nem tudom, hogyan kell. Izgulok. Mint egy verseny, amit nem lehet megnyerni, csak elbukni, de nekem nem szabad elbuknom. Nem tudom, hogy fogom bírni. Dániel szerint nem vagyok antiszociális. Én nem így érzem. Szeretek megülni a sarokba, kevés ember van, akit magamhoz közel engedek, és akikre szükségem is van. Nagyon kevés, és csak egy van, akit távolról is imádok, és nincs az a távolság, nincs az az idő, ami tőle el tudna szakítani. Egy ilyen ember van az egész világon. Barátok jönnek, haverok mennek, szerelmek mindig vannak, de Júlia örök.

Most szívesen megfutamodnék, csak futnék megállás nélkül, minél messzebb, elhajítva mindent, telefont, netet, gépet, el egy olyan helyre, ahol senki nem talál rám, és ott lennék egyedül. Szinte látom is a természetet körülöttem. Ha becsukom a szemem, egy erdőben vagyok, ahol egy kicsi ház van, csak nekem, a ház mellett egy patak, a patak egy tóba ömlik. Hűvös reggel van, és én kint ülök a teraszon egy kávéval. Csak én. Hallgatom a madarakat. De kinyitom a szemem, és visszazuhanok ide, a szobámba, a gépem elé, és már tervezem a holnapot, összeírom a teendőket, és aggódok a hétvége miatt. Nem akarok menni.
Nem...

az ígért kép:P

Jó reggelt.

Újból befestettem a hajam, meglepő módon feketére. Rosszul éreztem magam seszínű hajjal, úgy éreztem itt az ideje változtatni, de most pasinak nem volt köze hozzá, csak a saját érzéseimnek, az elégedetlenségnek, az egyhangúságnak, de legfőképpen az önbizalomhiánynak. Majd rakok fel képet, milyen is lettem most.
Nem tudom kinek írok már, néha úgy érzem, hogy hiába beszélek, nem hall senki, mindenki csak a hátát mutatja, illetve a nagy többsége az embereknek, ha precíz akarok lenni, de nem akarok, az nem elég dramatikus ;)
Nem tudok rosszkedvű lenni, nem megy!!!

lassan otthon

Túl B.almádin, túl a kecskeméti repülőnapokon, amelyek fantasztikusak voltak, lassan talán hazaérek. Lassan...

Balatonalmádi2010

Kissé rossz időnk volt eddig, de ennek talán ma vége. Az első nap, hogy napsütésre ébredtem, úgyhogy a mai program a nyári bőrszín megszerzése fájdalmak nélkül. Eddig elég jól alakult a "nyaralás", mert valamilyen fesztiválszerűség van itt, és jó a hangulat, néztünk horgászokat is, voltunk étterembe ^^♥, sokat sétáltunk, kaptam vásár fiát... Összefoglalva elég jól alakult minden. Arról nem is beszélve, hogy kezdek rendbe jönni, minden téren. Azt hiszem lassan, nagyon lassan kezd beforrni a seb, amit az előző ballépéseim mélyítettek el, és talán végre helyreáll minden, és olyan lesz, mind régen, végre úgy fogok hinni magunkban, ahogy kell. Pár képes összefoglalás az eddigi nyaralásról: