újra a gép előtt

Fáradt vagyok, de éber. Zakatol bennem minden. Kezdem úgy érezni, hogy túl vállaltam magam, amikor feljöttem Győrbe. Lehet, hogy nem tett volna jót az otthon lét sem, de ez sem megoldás, hogy megszakadok. Reggel suli, délután munka. Állandóan fáradt vagyok, és amikor még aludhatnék sem tudok, mert csak gondolkodok, hogy hogyan tovább. Nem szeretem a nagybetűs életet, főleg ha keveredik a kisbetűssel, mert most kb így néz ki nekem: ÉéLlEeTt... ami ugye kétszer annyi, mint amennyinek lennie kell. Mindenből van benne, amiből másnak egy kell.

Még mindig itt állok, és nincs szakmám, nincs semmi biztos dolog az életemben. Ideges vagyok, feszült, és még azt se tudom megtenni, hogy hazamegyek.
(nincs pénzem az utazgatásra...elköltözni se lehet, mert nem hagyhatom a többieket cserben)

Néha úgy érzem, hogy magamra maradtam. Itt és most megfogadom, hogy a következő alkalommal nem költözök össze a párommal, amíg meg nem kérte a kezem, mert ez így nem megy. Most még nehezebb, mint Antal mellett, több a dolgom, fáradtabb vagyok, féltékenyebb, hogy nem kell dolgoznia, és rájöttem, hogy egy 3 idegennel költöztem tulajdonképpen össze. Eddig is sokat voltunk Danival együtt, de ez más teljesen.

Magunkra vagyunk utalva, és nincs mögöttünk a biztonsági heveder...

Megfáradtam.

hipp-hopp, jön...

Szerdán este teleportáltam. Nem olyan nehéz dolog, csak megfelelő alkoholmennyiség kell hozzá, és már kész is az ideiglenes teleport. Bár, biztonságosnak nem nevezhető, mert meglepő helyeken és meglepő helyzetekben találhatod magad, de létezik, és nem csak a sci-fi könyvekben...

itthon

Mármár otthonosnak mondhatom az albérletet, csak anyu hiányzik és minden tökéletes. Anyu hiányzik. Sajnálom, hogy otthon kellett hagynom, de nem maradhattam, és ezt Ő is megérti remélem. Még a héten van pár teendőm, és jövő héten már kezdődik a tanítás. Web-programozónak tanulok 2 évig, hogy legyen valamilyen szakmám, amivel talán még kereshetek is némi pénzecskét, és még a későbbi tanulmányaim során is jól fog jönni. Az egyetlen apró problémácska, hogy dolgoznom is kell mellette, és így elég húzós lesz, de megoldom, remélem. Mindenkitől kérek egy (goodluck)-ot!
Szeretek Danival lenni, annyira sok mindenben segít nekem! Itt áll mellettem, és ennél többre nincs is szükségem! Boldog vagyok vele. Még az sem zavar már, ha megmondja mi a baj velem, mert igaza van. Próbálok mindent megtenni érte, neki.
Júlia remélem el tud majd jönni hozzám, mert nekem sajna nincs pénzem kimozdulni, igazából hazamenni sincs már pénzem, szóval sürgősen kellene valami állást szereznem. ÁÁÁÁÁ!!!!
Elég sűrű ez az év, és a jövő év sem lesz már könnyebb, de nem is baj, önálló akarok lenni. Nyáron meg kell oldani, hogy fent tudjunk maradni albérletbe, és dolgoznom kellene mindenképpen egész nyáron. Félre is kell raknom következő évre. Egyetem mellett még be kell fejeznem az OKJs tanfolyamot, szép lesz, az biztos.

HUH

Fáradtak. Költöztünk, fel a magasba. A szoba körülbelül kész, csak a ruhák és apróságok vannak hátra. Szép lett.
www.lelekfeny.blogspot.com barátnőm blogja. Meghatódtam, amikor elolvastam.
Beköltöztünk. Várunk Tafi!

fekete rosé...

Ittak, ittunk, én nem sokat, de jól voltam, csak a lábam fájt. Lájkoltunk, Love-oltunk, elvoltunk, röhögtünk, megbántottak, kihevertem, voltak Vukkok, és nem nekem, hallgattam sztorikat, hiányoltam Júliám, mert sokszor eszembe jut/ott. Voltak viták, és ilyen közel még ahhoz sem jártunk, hogy vége legyen, de végül minden rendeződött. Azt hiszem egyenlőre képek nélkül pusztán ennyi.

mély levegő, és nekifutás

A sokadik megpróbáltatás. Savaria karnevál, Szombathely. Négy nap.

*mély levegő*

Sok ember. Sok ismerős, sok idegen, sok ismeretlen. Emberek, akiket szeretek, emberek, akiket meg akarok ismerni, akiknek talán meg is akarok felelni, csak azt nem tudom, hogyan kell. Izgulok. Mint egy verseny, amit nem lehet megnyerni, csak elbukni, de nekem nem szabad elbuknom. Nem tudom, hogy fogom bírni. Dániel szerint nem vagyok antiszociális. Én nem így érzem. Szeretek megülni a sarokba, kevés ember van, akit magamhoz közel engedek, és akikre szükségem is van. Nagyon kevés, és csak egy van, akit távolról is imádok, és nincs az a távolság, nincs az az idő, ami tőle el tudna szakítani. Egy ilyen ember van az egész világon. Barátok jönnek, haverok mennek, szerelmek mindig vannak, de Júlia örök.

Most szívesen megfutamodnék, csak futnék megállás nélkül, minél messzebb, elhajítva mindent, telefont, netet, gépet, el egy olyan helyre, ahol senki nem talál rám, és ott lennék egyedül. Szinte látom is a természetet körülöttem. Ha becsukom a szemem, egy erdőben vagyok, ahol egy kicsi ház van, csak nekem, a ház mellett egy patak, a patak egy tóba ömlik. Hűvös reggel van, és én kint ülök a teraszon egy kávéval. Csak én. Hallgatom a madarakat. De kinyitom a szemem, és visszazuhanok ide, a szobámba, a gépem elé, és már tervezem a holnapot, összeírom a teendőket, és aggódok a hétvége miatt. Nem akarok menni.
Nem...

az ígért kép:P