az elmaradt jelentés

A mai és a tegnapi napom felemelő volt :) Anyuval ma bevásároltunk, kaptam soksokmindent. DE!

Dani ma kétszer felhívott, hogy mi van velem, mert annyit mondtam neki első hívásnál, hogy nekem tulajdonképpen nem hiányzik. Nem hazudtam, nem szokásom. Jól megvagyok nélküle, az egy bajom, ami tényleg nagyon zavar, hogy egyáltalán nem tudom felidézni az arcát. Ez megnehezíti a "távkapcsolatot". Valószínűleg a környezet miatt nem hiányzik, legalábbis ez egy teória. Részben igaz, mert jól érzem itt magam, de abban téved, hogy csupán emiatt lenne, hogy úgy érzem eltávolodtam most Páromtól. Öcsém, anyum velem volt, és nem voltam egyedül. Ha nem lenne se lennék egyedül, mert mindig lenne ki velem legyen otthon is, amúgy is. Igaz, hogy az ő haverjaival töltöttem a szombat estém, de akkor sem egyedül... ÉS! ha egyedül lennék is feltalálnám magam.

Kezdem úgy érezni, hogy megfolyt a párkapcsolat. Örülök, hogy nélkülem van, örülök, hogy nincs velem, de a végén, rosszabb lesz az újbóli találkozás, mint azt Ő remélné...
(de szeretem...(?) nehéz valakit távolról szeretni.)